A branle az egyetlen olyan reneszánsz táncfajta, amelyet körben táncolnak. Ez a tánc volt, amely leghosszabb ideig megőrizte helyét az udvari táncéletben, hiszen még a XVII. században is táncolták bizonyos formáit. A branle-ok időként összekapcsolhatók tánccsokorrá, úgynevezett szvitet alkotva. Egyszerű lépésekből álló, táncházakban könnyen megtanítható táncok. A vegyes illetve a mimikus branle-ok összetettebb, látványosabb lépésekből...
Reneszánsz és kora barokk táncok
A branle az egyetlen olyan reneszánsz táncfajta, amelyet körben táncolnak. Ez a tánc volt, amely leghosszabb ideig megőrizte helyét az udvari táncéletben, hiszen még a XVII. században is táncolták bizonyos formáit.
A branle-ok időként összekapcsolhatók tánccsokorrá, úgynevezett szvitet alkotva. Egyszerű lépésekből álló, táncházakban könnyen megtanítható táncok.
A vegyes illetve a mimikus branle-ok összetettebb, látványosabb lépésekből épülnek fel, ezért inkább ezeket ajánlanánk előadások céljára. Lendületes, sodró hangulatukkal könnyen megragadják a közönséget.
A bemutatásra kerülő páros táncok felvonultatják a reneszánsz tánckultúra gazdag világát és sokszínűségét. Ezek a táncok Európa más-más vidékein születtek, s így megmutatkozik bennük az olasz temperamentum és életöröm, a francia kellem és elegancia és az angol játékosság. Az előadásban szereplő táncok nemcsak térben, de időben is nagy távolságokat ölelnek fel, mert az egyes táncok kialakulása között olykor 50-100 év is eltelt.
Az egy vagy több párral előadott páros táncok a reneszánsz királyi és főúri udvarok hangulatát idézik. Íme néhány példa:
A Basse danse vagy a Pavane lassú, méltóságteljes lépései az udvar díszes felvonulásait elevenítik meg.
A Gaillarde a vitalitás, a fiatalság képviselője a reneszánsz táncok között. Bonyolultabb lépései miatt a legvirtuózabb reneszánsz táncnak tartják.
So ben mi ch’ha bon tempo – Donna Isabella Borromea grófnőnek dedikálták ezt a táncot a XVI. századi Itáliában. A váltott ütemű táncok közé tartozik, pergő gaillarde lépéseit, lassú elegáns motívumok keretezik.
Canario – Udvari tánc a késő reneszánsz Itáliából. Refrénszerűen ismétlődő részeit a táncosok dobbantásokkal, tapssal díszítik.
Spagnoletta – Jellegzetesen spanyol hatásról árulkodik már a tánc elnevezése is. A férfi és nő közötti feszültség jelenik meg a mozdulatokban.
Kontratáncok – Játékos, vidám táncok a XVII. századi Angliából. Erzsébet királynő korában is népszerűek voltak, sodró lendületükkel felélénkítették az udvari bálok hangulatát.